Vannak ételek, amelyek nagyon lassan főnek meg – például a babos fogások vagy a pörköltök -, vagy speciális módon kell elkészíteni őket, mint a töltött káposztát. Ha a főzési idővel szeretnénk egy kicsit trükközni, érdemes beruházni egy kuktába. Ez az edényféle ugyanis különleges kialakításának köszönhetően nem ereszti ki a főzés közben keletkező gőzt, és ennek segítségével sokkal hatékonyabbá teszi a főzés folyamatát. Olyannyira, hogy egy átlagos pörkölt harmadannyi idő alatt készül el, hiszen a hús sokkal gyorsabban megpuhul, mint egy egyszerű fazékban főzve.
A titok a nyomásban rejlik
A főzés önmagában is egyszerű fizika, így nem csoda, hogy a kukta is így működik. Mivel a tetejét szorosan lezárjuk, így a vízből – a forrás során – kialakuló gőz nem tud távozni az edényből, ezáltal megnöveli a belső nyomást, ami növeli a víz forráspontját, ezáltal a főzési hatékonyságot is. Ahhoz, hogy a kukta minden előnyét kihasználjuk, érdemes néhány előírást fejben tartani. Az egyik az, hogy sosem töltjük csurig a kuktát, mert nem lesz elég mozgástere a gőznek és vagy eldurran az egész edény, mindent beterítve étellel, vagy nem jól főnek át az alapanyagok. Ha kétharmad magasságig van tele, az pont elég, ezért érdemes több méretet is venni a kuktából, ha tudjuk, hogy hol több, hol pedig kevesebb ételt készítünk vele. Ha csak két személyre főzünk, elég egy 3,5 literes kis kukta is, ha viszont nagyobb a család, akkor akár a 17 literes is jól jöhet.
Kizárt, hogy ne legyen lezárva!
Az is fontos, hogy ellenőrizzük a fedél pontos lezárását, hiszen, ha nem figyelünk oda és a gőz mégis ki tud szökni, semmivel sem leszünk beljebb, mintha egy fazékban főznénk az ételt. (Persze erre csak utólag szokott rájönni az, aki rosszul rakja fel a tetőt, mert iszonyú lassan készül el a főfogás.)
Mikor is kezdtünk főzni?
Sokan azért ódzkodnak a kuktával való főzéstől, mert nem tudják pontosan, hogy mikortól számítsák a főzési időt. Szerencsére erre a kérdésre maga a kukta adja meg a választ! Amikor ugyanis az edényben lévő víz eléri a forráspontot, vagyis forrni kezd, a kukta szelepe elkezd sípolni. Ekkor kell levenni a lángot takarékra és ekkortól kezdődik a főzési idő is. Ugye, milyen egyszerű?
Fő a biztonság!
Ugyan nagyon csábító, hogy amint elkészül, máris falatozhassunk a friss ételből, ha kuktával főzünk, fontos, hogy betartsunk néhány szabályt, amelyek segítségével elkerülhetőek a forrázásos balesetek. A szerkezetbe zárt forró gőz ugyanis ugyanolyan nagy bajt tud okozni, mintha a lobogó vízzel öntenénk le magunkat, így jobb vigyázni! A főzés végén – mielőtt levennénk a tetőt – ki kell ereszteni a kuktából a gőzt, a szelepen keresztül. Bár ez nem tűnik nagy feladatnak, csak és kizárólag konyhai kesztyűben végezzük el ezt a mozdulatot, mivel a nagy nyomás ki fogja tolni a kis nyíláson a gőzt. Van, aki villa segítségével emeli fel, így növelve a távolságot az edény és a keze, arca között.
A kukta nem bámészkodásra való
Legalábbis akkor nem, mikor épp kinyitjuk a főzés végén! Hiába engedtük ugyanis ki a tetőszelepen keresztül a gőz nagy részét, mivel azután még körülbelül 15 percig állni kell hagyni az edényben az ételt – nem kell félni, biztosan nem fog kihűlni -, némi forró levegő ismét felgyülemlik benne. Ha ez az arcunkba csapódik, igen komoly fájdalmat, bőrpírt, de még égési sérüléseket is okozhat. Ennek elkerülésének érdekében, mikor fogókesztyűvel levesszük a kukta tetejét, inkább fordítsuk el az arcunkat. A távozó gőz miatt úgysem látnánk az ételt, úgyhogy majd gyönyörködünk az alkotásunkban akkor, ha tányérra szedtünk belőle.
