Mákos vagy diós, mindegy, de lennie kell. Annak ellenére, hogy ennyire elengedhetetlen része az ünnepi menünek, kevesen tudják tökéletesen elkészíteni. Ennek leginkább az az oka, hogy a bejgli készítése során sok apró részletre kell odafigyelni ahhoz, hogy a legjobb eredményt kapjuk.
Milyen is a tökéletes bejgli?
Röviden: a tésztája finom, puha, omlós, kellő mennyiségű töltelék van benne, kinézetre pedig márványos, de véletlenül sem repedezett. Ez utóbbi szokta a legtöbb nehézséget okozni: a repedezés. Megvan a trükkje, hogy ne repedjen a megsütött tészta, de aki ezt nem ismeri, annak bizony meggyűlhet vele a baja.
A repedés ellen az első tanács: mindig a töltelék elkészítésével kezdjünk, hogy az kihűljön, mire töltésre kerül sor. Erre azért van szükség, mert a kirepedezés egyik oka éppen az, ha melegen kerül a töltelék a helyére. Ugyanez lehet a bejgli sorsa, ha a töltelékünk túl cukros, vagy túl lágy.
Igaz, a tésztába élesztő is kell, de ezt nem kell felfuttatni! Azt a hibát is gyakran elkövetik, hogy automatikusan felfuttatják, de így túlzottan megdagad a tészta, és eltorzul a sütemény, mire elkészül. Felfuttatás helyett bejgli sütéséhez elég csak liszttel elmorzsolni az élesztőt.
Mindent hidegen!
Egy másik fontos részlet, amire ügyelni kell a bejgli készítése során, hogy a hozzávalókat hidegen kell használni. Érdemes őket előhűteni, hogy elég hidegek legyenek. Amikor a tésztát gyúrjuk, igyekezzünk minél gyorsabban, minél kevesebb kézmozdulattal dolgozni, hogy a lehető legkevésbé melegítsük fel. Ha kész, gombócokká formázva a hűtőben pihentetni kell a tésztát, mielőtt kinyújtjuk egy sodrófával.
A tésztát 3-4 milliméteresre nyújtjuk. Lisztezni nem kell, a gyúródeszkát, mert a tészta nem ragad. Akkor jó állagú a töltelékünk, ha nagyjából olyan, mint a tészta. Erre fokozottan kell figyelni, mert a túl száraz és a túl híg töltelék is repesztheti a tésztát sütéskor.
Ha ezekre a részletekre odafigyelünk, a bejglink nemcsak finom lesz, hanem szépen egyben is marad, így még dísze is lehet az ünnepi asztalnak!
