Nem csoda, hiszen a teázás nagyon erős hagyomány náluk, a délutáni teaidő pedig konkrétan szent. Na, nem mintha a teának olyan sok köze lenne alapból Angliához, hiszen maga a növény a Távol-Keletről származik. Tény ugyanakkor, hogy a britek gyakorlatilag beleszerettek, és hamar elterjedt szokássá vált náluk a teázgatást.
A szokást egy bedfordi hercegnő, Anne Russel vezette be, aki szerint az ebéd és a vacsora közötti idő túl hosszú volt, és megéhezett a délután folyamán. A kellemes délutáni teázás során persze nemcsak a forró italt szolgálták fel, hanem némi süteményt és szendvicset is, így pedig már ki lehetett bírni a vacsoráig. Gyakorlatilag tehát az uzsonnát vezette be, csak teának hívta.
De hogyan is teáznak az angolok?
Nos, teljesen másképp, mint mi. Magyarországon a teát jellemzően egy kis cukorral, illetve citromlével fogyasztjuk, édeskésen, vagy éppen savanyúan, ki-ki ízlés szerint. Az angolok nem, ők ugyanis inkább tejjel isszák. Igen, tejjel, mint a kávét. Persze nem az alapból is kicsit édes gyümölcsteákat, amik nálunk annyira közkedveltek, hanem a klasszikus fekete teát.
Az Anne Russel hercegnő által bevezetett szokásból annyi azért maradt a teán kívül is, hogy jellemzően most is fogyasztanak az italhoz egy kis süteményt, rágcsálnivalót. Innen ered az aprósütikre a „teasütemény” elnevezés.
A teaidő jellemzően délután 3 és 5 óra között van, bár a mai, rohanó világban már kopik a hagyomány, hiszen az emberek ilyenkor jellemzően dolgoznak. Szabadnapokon, vagy akár munkavégzés közben ugyanakkor sokan szakítanak időt egy csésze tea megivására.
Ha nem is angolosan, de nálunk és érdemes lehet meginni naponta egy csésze teát, ugyanis a fekete tea többek közt antioxidánsokat tartalmaz, a zöld tea pedig jobban élénkít, mint a kávé. Mindenkinek jár egy kis szünet délután!
